Nyolcas, avagy „perec” csomó

Az előző részben betekintettünk a kötelek történetébe és a fejlődésükbe. A legnagyobb felhasználók a „hajós emberek” voltak kezdetben. Idővel az emberiség nem csak a világ tengereit, de a világ magasabb és mélyebb pontjait is fel akarta fedezni és ebben a törekvésében nagy segítségére voltak a kötelek. Kezdetben a hegymászó kötelek is természetes alapúak voltak, amik az időjárás viszontagságainak rosszul álltak ellen. A műanyagok megjelenésével a hegymászó és barlangász kötelek forradalma is elindult. Ez a fejlődés ma is tart, újabb anyagok kikísérletezésével és különböző gyártástechnológiák korszerűsítésével.

A igények növekedésével a csomók is egyre szélesebb palettát kezdtek mutatni. A múltkori bejegyzésben megismerkedtünk a legegyszerűbb csomóval, a középcsomóval.

A mai bejegyzésben talán a legismertebb (kötéltechnikai és hajózásban is) csomóval ismerkedünk meg. Az egyik legsokoldalúbban használható csomó a nyolcas csomó (hívják perecnek is).

A nyolcast köthetjük szimpla és dupla szálon is.

Szimpla szálon a kötél végére kötve megakadályozhatjuk az akaratlan kifutását, ez sokkal hatékonyabb és megbízhatóbb, mint a középcsomó. Használatos alpintechnikában és hajózásban is egyaránt. Fontos megjegyezni, hogy a csomóból a kötél vége felé futó résznek minimum a kötél átmérőjének a tízszeresének kell lennie (ez minden csomóra igaz lesz a továbbiakban).

Másik hasznos funkciója lehet két kötél egymáshoz rögzítése.

Stabil kötést kapunk így és ha jól kötöttük, akkor a terhelést gond nélkül fogja tovább adni az egyik a másiknak. Fontos megjegyezni, hogy a stabil kapcsolatot csak két egyforma átmérőjű kötél esetén kapjuk, eltérő paraméterű köteleknél ezt ne alkalmazzuk! A kilógó kötélvégekre itt is igaz, hogy az átmérő minimum tízszerese legyen a hossza és nem árt egy plusz lebiztosító csomó (egy későbbi blog bejegyzésben tárgyaljuk majd).

A harmadik funkciója, amikor egy kötél végére hurkot képezünk vele.

Tehát ezzel a megoldással kapunk a kötél végére egy hurkot, amivel a kötelet stabilan kapcsolhatjuk egy fix pontba. Ezt a hurkot is kétféleképpen kaphatjuk meg. Megköthetjük kézben és be is fűzhetjük egy adott pontba. Általánosságban igaz, hogy ez a hurok minél kisebb, annál jobb. Értelemszerűen annál több hasznos kötélrészünk marad. Amennyiben kézben kötjük, úgy a fixpontba kapcsolásához szükségünk lesz egy kapcsolóelemre (pl. egy szabványmegfelelő karabiner). Amennyiben nem áll rendelkezésünkre csatlakozó elem vagy a fix pontunk túl nagy szelvény a karabineres kapcsolathoz, úgy ezt a hurkot közvetlenül a fix pontunkba, illetve köré is felépíthetjük visszafűzéssel. Fontos, hogy ez utóbbi megoldást kizárólag nem forró és nem éles, sorjás felületeken alkalmazhatjuk a kötél védelme érdekében.

Fontos megjegyezni, hogy amennyiben duplaszálon kötjük (legyen az a két kötél egymáshoz rögzítése vagy a hurok kialakítás), úgy a megszorított csomóban futó szálak párhuzamosak legyenek, ne legyen csavarodás, egymást keresztező szálak. Ez azért fontos, hogy a csomó egyenletesen tudja felvenni a terhelést és ne alakuljanak ki tehermentes és túlterhelt szakaszok a csomóban, illetve a szálak ne tudják elvágni egymást egy terhelés következtében való megcsúszás esetén.

A képek nem megszorított csomókat ábrázolnak a könnyebb átláthatóság miatt, így azok csupán illusztrációk.